Balta

A balta kéziszerszám. Általában faragáshoz, aprításhoz, hasításhoz vagy lyukasztáshoz használjuk. A múltban fegyverként és vallási tárgyként is használták. Gyakori heraldikai szimbólum volt. Lásd: bárd (heraldika).

A baltához hasonló eszköz a fejsze és a szekerce, valamint a szalu és csatabárd is. (Ez utóbbihoz hasonlít az észak-amerikai indiánok tomahawk nevű fegyvere is.) Felépítésük (nyél és vágóéllel ellátott fejrész) megegyezik, de kialakításukban, fejkiképzésükben változatosan eltérhetnek. Méret szerint a balta a fák kivágására használt, két kézzel forgatott, nagyobb fejsze és az ács-kéziszerszámnak használt, kisebb méretű szekerce között helyezkedik el.

Részei

Ötzi rekonstruált rézbaltája i.e. 3300-ból
A balta általában két részből áll: a baltanyélből és a hozzáerősített baltafejből. A baltanyél leggyakrabban fából, a kőkorszakban csontból készült, a modern korban előfordul a műanyagból készült nyél is. A baltafej régen kőből, rézből, bronzból, napjainkban vasból, acélból készül. A baltafej lehet kettős élű vagy mindkét végén kiélezett. A balta egy egyszerű gép, az ék egyik formája.

Története
Már a kőkorszakban is készítettek primitív kőbaltákat, az első kézibalták i. e. 30 000 körül már gyakori szerszámok voltak. Primitív formája, amikor követ fadarabra vagy nyélre erősítették, nem elválasztható a szalukapától. Az első rézből készült baltákat Egyiptomban készítették i. e. 4000 körül, ezt később bronz majd vasbalta követett. A balta fejét többféle módon rögzítették a nyélhez: fanyélhez vagy annak hasítékába kötözték illetve csontfoglalatba tették. A középkorban már vasfejű baltákat használtak, általában hosszú nyéllel, ez lehetővé tette Európa és Amerika nagy erdőségeinek kiirtását. A mai korban általában acélfejű baltákat használnak. Napjainkban azonban a balta használata visszaszorult, átadta helyét a motoros fűrészeknek és más famegmunkáló gépeknek.

A fejsze ék alakú hasító szerszám. Részei az él és a fok, mely utóbbiban levő üreg a nyél hüvelye. Az ácsfejsze eleven erővel hat és így többnyire két kézre szolgáló hosszabb nyéllel látják el, mely hol egyenes, hol az él síkjában levő görbe szerint hajlik (angol és amerikai fejsze). A fejsze alakja minden országban, sőt egyes vidékeken is más és más. A múltban gyakori heraldikai szimbólum volt. Lásd: bárd (heraldika).

A fatermelésnél használt fejszéknél a cél szerint három fejszenemet különböztetünk meg, úgy mint a döntő, az ágazó és a hasító fejszét. A döntő fejsze rendeltetése az álló fák levágása, az ágazó fejszéé pedig a ledöntött törzs ágainak eltávolítása. A hasító fejsze, amely a termelt tönkök széthasogatására szolgál, a döntőfejszénél nagyobb súlya, erősebb alkotása, nevezetesen pedig lapos, acélozott foka által, valamint abban különbözik, hogy hatásosabb éket képez.

Neolitikus balták
W. Borkowski, Krzemionki mining complex (Varsó, 1995.)
P. Pétrequin, La hache de pierre: carrières vosgiennes et échanges de lames polies pendant le néolithique (5400 - 2100 av. J.-C.) (exposition musées d'Auxerre Musée d'Art et d'Histoire) (Párizs, Ed. Errance, 1995).
R. Bradley/M. Edmonds, Interpreting the axe trade: production and exchange in Neolithic Britain (1993).

Középkori balták
Schulze, André (Hrsg.): Mittelalterliche Kampfesweisen. Band 2: Kriegshammer, Schild und Kolben. - Mainz am Rhein: Zabern, 2007. - ISBN 3-8053-3736-1